|
A gyerekek már nem azok, akik korábban voltak...
„Elszakadva szellemi gyökereinktől, elmerülve a vegyi és elektromágneses szennyezésben, egy adatszerző és megfigyelő hálózat szálai közé gabalyodva".
Teljeséggel híján vagyunk a szabad, őszinte és bátor élethez szükséges tudnivalóknak. Sylvie Simon alámerít bennünket - a látnokok által aurájuk színe alapján „indigó" gyerekeknek nevezett - a harmadik évezred gyermekeinek világába. E gyerekek arra késztetnek bennünket, hogy teljesen újraértelmezzük gondolat és értékrendszerünket, ismét a kezdőkör közepére kell állnunk. Hallgassuk őket! A csillagokkal társalognak, kapcsolatban állva mindazzal, ami mindannyiunkban a legdrágább.
Magukat „a jövő emberének" tartják „egy még a múltjában élő bolygón". Az anyagi javak nem érdeklik őket, a létért való küzdelem versenye sem. Felforgatják a világot, hiszen a jövő nagyszerű emberiségének képét vetítik elénk. Bátorságot öntenek belénk, hogy továbbra is hinni tudjuk: nem csupán anyagmolekulák vagyunk, s az isteni jelleg nem a szürkeállomány kiválasztódásában rejlik.
Vajon szívünk mélyén, létezik-e még a bennünk szunnyadó gyermek, kinek hangja a mában, félelmeink és kötöttségeink által letompítva alig hallható? Lehetséges, hogy valaha régen valamennyien ártatlanságban és a létezés egyszerű boldogságában sütkérező lelki-lények voltunk. Mindenesetre az Indigók ezt állítják.
Tartalomjegyzék
Előszó
Első rész
Új nemzedék
Az indigók és a többiek
Az iskola
A szülők
A halál
Az isteni lényeg értelme
Mennyiben új ez a jelenség?
Második rész
A média hatalma
A föld fennmaradása
Tanult kuruzslók vagyunk
A bolygó szennyezése
Gyermekeink fogják megmenteni a világot?
Az anyag evolúciója
Harmadik rész
Új emberiség
A maja kalendáriumok és az apokalipszis
Halgassunk e gyerekekre
Felhasznált irodalom
|
