|
A mi legkifinomultabb tudatosságunk a cselekvő szeretet által bontakozik ki.
”Ez az egész univerzum valóságosnak látszik, pedig természeténél fogva valótlan, akárcsak egy álom. Elhomályosítja a tudatot, és újra meg újra szenvedésekkel sújtja az embert.” Bhágavata-purána 10.14.22.
Az evolúciót általánosságban valami objektív dolognak képzeljük el. De az objektív, az élettelen anyagból induló evolúció a valóság helytelen és hiányos felfogása. Az evolúció ténylegesen a tudatosságon alapul, mely szubjektív. A tudatosság nem egy produktuma az anyagi világnak; a világ a tudatosság következménye. Ez a világ a lelki-szellemi dimenzió torz visszatükröződése. A mi legkifinomultabb tudatosságunk a cselekvő szeretet által bontakoznak ki.
Az anyagi világban, a kihasználás világában, amiként Darwin mondta, a legerősebbek fennmaradása az elsődleges kérdés.
E Szamszárában vagy Létforgatagban szüntelenül küzdenünk kell a túlélésért. A testtudatú gondolkodók úgy tekintik az okot, mint egy tárgyat. Ez a tudatlanság megzavarja a látó látását vagy a filozófus értelmét. Ám a lelki-szellemi dimenzióban, a felajánlás földjén, mindenki egy önzetlen, szerető szolgálatot teljesítő egyéniség.
A mi legkifinomultabb tudatosságunk ezért nem a harcon, hanem a cselekvő szeretet által bontakozik ki, - ott találjuk meg legfőbb reményünket, ahol az Édes Abszolút kedvteléseinek részévé válhatunk.
|
